Elfek fajtái – a babonák világában

Mielőtt bármit is szólnánk ezekről az elfekről, szeretném megjegyezni, hogy itt azokról a tündérekről lesz szó, akiket a boszorkányok is tiszteletek- tehát természetfeletti lényeknek tekintettek. Itt az elf és tündér kifejezés megegyezik, de nem ugyanaz, mint a mesékben és a Kelta vidékeken megjelenő aprónépek!

Vad elf törzsek többfelé is előfordulnak, a világ minden részén elterjedtek, kisebb csoportjaik igen szélsőséges időjárási körülmények között élnek jelenleg is. Minden csoportnak többé-kevésbé küzdelem az életben maradás, és ez speciális technikákat igényel, különleges, lappangó képességek kifejlesztését teszi szükségessé. Az elfek minden törzsére jellemző, hogy az embereknél jobban értenek a természet nyelvén, legyen az bármilyen természeti környezet, ami körülveszi őket. Törzsük tagjait tisztelik, egymással nem harcolnak, de a betolakodókat, ellenségeket kemény fogadtatásban részesítik. Némely törzsek - miután valamely élőhelyükről kiszorultak - honfoglaló háborúkat vívtak más fajokkal, és erőszakkal hódítottak maguknak új hazát. Hajlamosak a fennhéjázásra, büszkék, gyakran lenézik a többi fajt. Néha kegyetlenek és vérszomjasak, ölnek, rabolnak és foglyokat ejtenek, akik aztán helyettük végzik a fárasztóbb, lenézettebb munkákat.

Erdei elfek

Veszélyesek és kegyetlenek, hisz másképp nemigen maradhatnának fenn. Az erdők mindig is sok élőlény otthonául szolgáltak, és néha nem mindenkinek jut már élettér. Azé az élelem, a lakás, a tiszta víz, aki képes elfoglalni és megvédeni. Az erdei elfek nemzetségekben élnek, akik egy-egy nagyobb szövetség, törzs tagjai, de külön lakóhellyel rendelkeznek. Falujukat általában nem a földre, hanem fák ágai közé telepítik, és igyekeznek úgy megválasztani a helyet, hogy forrás is legyen a közelben. A szomszédos nemzetségek egymástól elég függetlenül élnek, keveset találkoznak, de a híreket mindig megosztják egymással, és kölcsönösen segítséget nyújtanak a másiknak, ha támadás éri.
Az erdei elfek nem az erdő barátai. A fennhatóságuk alá tartozó területeket védik, mert érdekük így kívánja. Azonban a távoli vadászportyákon - ha érdekük úgy kívánja - ártanak a természetnek.

Specialitások :
Némely nemzetségek vad állatokat ( farkasokat, medvéket, stb ) fognak be és különböző módszerekkel tanítják, idomítják őket. Ezeket aztán éppúgy részt vesznek a harcokban, mint gazdáik.
Az erdei elfek kitűnően tudnak fára mászni, és a fák ágai között éppoly biztonsággal közlekednek, mint a földön.

Az elf harcosok szinte mindegyke képes lőfegyverrel bánni. Közelharcba nem szívesen keverednek, vértet legfeljebb olyat hordanak, ami nem akadályozza a mozgást, és nem zörög.
A varázshasználóik leginkább állatokkal és növényekkel kapcsolatos varázslatokat ismernek.

Kőelfek

A hegységek erdővel borított alsó részein élnek, kőházakat építenek és városokban laknak. Így törzsi, nemzetségi szerveződés nem annyira elkülöníthető, mindazonáltal az egy nemzetséghez tartozók összetartanak, és segítik egymást. Az építkezések persze rengeteg munkaerőt igényelnek, és az elfek jó építészek, csodálatos fantáziával megáldott tervezők ( némelyik igazi művész ), de követ faragni, építeni nem szeretnek. Ezért aztán más fajokat használnak ezekre a feladatokra. A területvédő háborúkban fogságba esett ellenségeket rabszolgaként dolgoztatják az építkezéseknél. Különösen szeretik a törpe és óriás munkaerőt "alkalmazni", bár az utóbbi fogva tartása mindig gondokat okoz. Kovácsaik igen jó minőségű vérteket és fegyvereket készítenek.

Specialitások :
A kőelfek minden sziklából vagy kőből készült építményben mindig könnyebben találnak ajtót a kijutásra

A kőelf harcosok szintén jól bánnal a lőfegyverekkel, de akár dárdát is hajigálnak a városfalakról, ha támadás éri őket. Sokan viselnek közülük fémvértet, és közelharcban is igen jól megállják a helyüket. Szeretik a mágiát és a mágikus fegyvereket. Egy-egy varázsfegyver megszerzéséért bármire képesek.
A varázshasználóik előszeretettel alkalmaznak minden ártó varázslatot.

Sivatagi elfek

Viszonylag kevesen élnek a Nagy Halálsivatag szélén, ami bizony nem az "ígéret földje". Nem is önszántukból választották a sivár vidéket hazájuknak. Kiszorultak azonban az otthonukat jelentő erdőségből, és a termékeny síkságok népei nem fogadták be őket, mert ahhoz túl sokan voltak, hogy egy helyen letelepedhessenek, szétválni pedig nem voltak hajlandóak. Minden népcsoport tovább űzte őket, és a hosszú vándorlás alatt megfogyatkoztak. Végül a sivatag szélén találtak maguknak életteret, de a szárazság és éhínség tovább tizedelte a soraikat. Alig néhány ezren maradtak, mire sikerült megtanulniuk az életben maradás művészetét ilyen rossz körülmények között. Mostanra csodálatos városokat építettek a sivatagi oázisok köré, és az általuk lakott területek - öntözőműveiknek köszönhetően - zöldellnek, és virágoznak. Soha nem látott bőséggel teremnek a meleget és kevés vizet kedvelő növények a földjeiken, míg kézműveseik messze földön híresek a termékeikről. Ennek ellenére megkeseredett, bosszúra szomjas lények lettek. Az eltévedt vándor nem számíthat sem szállásra, sem egy korty vízre tőlük. Akire a sivatagban bukkannak rá, azt kifosztják, és otthagyják elpusztulni, szerencsés az, akit magukkal hurcolnak rabszolgának a városaikba. Nem ismerik a könyörületet - mint ahogy azok a lények sem ismerték, akik annak idején továbbkergették őket a földjeikről.

Specialitások:
A vízzel kapcsolatos varázslatokat nagyon nehezen sajátítják el, kivéve persze a vízkeresést. A faggyal kapcsolatos varázslatok kétszeres hatással vannak rájuk.

A sivatagi elf harcosok eltanulták a sivatagi harcmodort az ott élő népektől, de sokkal több súlyt fektetnek az íjászatra. Tevéket tartanak, és megülik őket. Jó páran képesek még tevehátról is eltalálni az ellenséget.
Varázshasználóik különösen gyakran használnak átkokat és egyéb rontó varázslatokat.

Vizielfek

Vannak olyan elf csoportok, akik a vízen, illetve tengerparton és szigeteken találták meg otthonukat. Legtöbbjük békés hajós és kereskedő, de akadnak közöttük szép számmal kalózok is. Az elfek által épített tengeri hajók karcsúak és gyorsak, mint alkotóik, a viharokat jól bírják, de törékenyek, ha csatáról van szó. Az vízielfek felfedező kedve már sok izgalmas kalandba sodorta hajósaikat, és ezeknek az utaknak eredményeképp a tengerek nagy része ismert, és feltérképezett, úgy 2-3 hét hajózásra a szárazföldektől. Ennél messzebb viszont még nem jutottak felfedezők, vagy legalábbis nem tértek vissza. Az elf kalózok általában egy-egy lakatlan szigeten bújnak meg, de néhány nehezen megközelíthető tengerpart-szakasz is a hatalmukban van. Egymás között felosztották az általuk "ellenőrzött" vizeket, és nem vadásszák le egymás zsákmányát. Tulajdonképpen igen laza szövetségben állnak egymással. Kereskedőhajókat rabolnak ki, és túszokat szednek, akiket borsos váltságdíj ellenében engednek csak el.

Specialitások: vízi varázslatokat ők tudják a legjobban elsajátítani, valamint a vízi harc mesterei.

By: Rinn Nuenostiel