Kit�pett oldalak (2. fejezet)

Akarod?

H�t itt vagy megint?

Akarod?

Akkor is, ha �n nem?

Figyelj ide, f�radt vagyok. Komolyan. Olyan �rzelmi, lelki megterhel�st jelentesz, amit f�l�, hogy nem b�rok tov�bb. Amikor j� vagy, akkor nagyon j� vagy; te k�pes vagy meg�rinteni a v�gtelent… de az �n er�m v�ges, �rtsd meg.

Tudod, mi az, ami megijeszt? Hogy m�r nem tudlak eldobni magamt�l. Hogy m�r nem �rdekel semmi m�s; hogy n�lk�led nem csak az �r�s, de az eg�sz vil�g kifakul, �lettelenn�, �rdektelenn� v�lik. Hogy m�r nem l�tom a madarak r�pt�t, az emberek mosoly�t, a vir�gok ring�s�t a sz�lben, csak a te szemeden kereszt�l. Magamt�l nem. Ez nem norm�lis dolog.

A legrosszabb az, hogy elfogadtam, �s egy�tt �ltem ezzel a v�ltoz�ssal. �gy �r�ltem neked, mint a legszebb �lmomnak. Naivan azt hittem, hogy t�ged is be lehet majd id�z�teni, mint valami napirendet: nappal a vil�g, este �s �jjel te. Aha, j� vicc volt, t�nyleg.

Lassan �tvetted a hely�t mindennek, amit szerettem. M�r velem volt�l nappal is, �s hidegen ragyog� szemekkel b�mult�l �jjel: nem tudtam miattad aludni.

M�r csak akkor �ltem, amikor egy�tt dolgoztunk. �temelt�l egy m�sik vil�gba; veled sz�rnyaltam… M�r csak akkor voltam igazi, amikor t�ged �rtalak… �s amikor �pp nem ezt tettem, akkor egyfolyt�ban rettegtem, hogy elvesz�telek. Azon t�n�dtem: mi lesz velem, ha v�get �r a t�rt�net, �s te elm�sz? Mellesleg, k�zbevet�leg megjegyezve, ezt most sem tudom elk�pzelni – mit sz�lsz hozz�? Beteg dolog, ugye?

Komoly p�cba ker�ltem miattad, dr�ga. M�r �rtelmetlen n�lk�led az eg�sz �letem. Kapcsolataim kilazultak, nem k�v�nok l�tni senkit. Ha a bar�taimmal besz�lek, akkor is folyton r�lad van sz�, �s nem ez a baj, hanem az, hogy ezt �rzem helyesnek. Im�dott k�nyveimhez h�napok �ta nem ny�ltam, magamra sem figyelek el�gg� – m�gis, mi a fen�nek, ha nem vagyok egy�b, mint egy testetlen �rny�k rabszolg�ja? Kit �rdekel, hogy n�zek ki, mi a kedvenc filmem, olvasm�nyom? M�g engem sem. Tudod, hogy hetek �ta bele sem pillantottam a nagy levelez�programba, ami a komplett mag�nlevelez�semet tartalmazza? Tudod, hogy valahol messze innen egy f�rfi, aki mellesleg a legjobb bar�tom, h�napok �ta majd` meg�r�l az aggodalomt�l, hogy m�gis, mi lehet velem? Tudod, hogy j�szer�n cigarett�n �s �r�son �lek? Tudod, mennyire nem �rdekel, hogy esetleg t�nkremegyek bele? Tudod, hogy szinte kiz�r�lag miattad l�tezem? Persze, hogy tudod, hisz egyek vagyunk. T�ged sem izgatott k�l�n�sebben, amikor hetekig nem ett�l, pedig tudnod kellett, mi lesz a v�ge… Ami pedig a m�sik�rt, az�rt az egyetlen sz�v�rt val� l�tez�st illeti, h�t abban is profi vagy, sz�val minek is �t�m itt a billenty�ket?

Akkor kavarodott �ssze minden, amikor megtudtam, hogy szeretsz. Ez m�r t�l sok volt.

Ha belegondoltam, �v�lteni tudtam volna. Hiszen addig csak �gy elvolt�l mellettem; se k�zel, se t�vol: szimpl�n csak egy�tt dolgoztunk, ennyi. �s m�gis, a lelkemet gy�t�rte minden egyes fejezet. Istenem, h�nyszor, de h�nyszor �reztem azt, hogy elhivatotts�gommal �lve m�r nem is kiengeded, de kit�ped bel�lem a t�rt�netet; h�nyszor �reztem, hogy most m�r nem tint�ba, de a sz�vem v�r�be m�rtom a toll hegy�t! H�nyszor �ltem �t teljes intenzit�s�ban minden �rz�sedet, a legmagasabb rend� boldogs�gt�l kezdve a Pokol minden gy�trelm�ig! �r�kig zokogtam a g�p el�tt, am�g �leted sz�lait bogoztam, pr�b�ltalak meg�rteni �s tov�bbadni, az �g�ret szerint… �s s�rtak m�sok is, igen, mert rajtam kereszt�l kapcsolatba ker�ltek veled, �s te �ket sem k�m�lted… Erre fel kider�l, hogy mindaz csak laza bemeleg�t�s volt, �s mostant�l v�rre megy a j�t�k, mert m�r nem csak az �n sz�vem lesz benne, de a ti�d is.

Ezen a ponton z�rtam be a kapukat. Tudtam: sokat kib�rok… de a szerelmedet nem. K�ptelens�g. �get a lelkemre szit�l� d�r m�r �gy is; ha ezt m�g fokozni tudod, v�gem van. Vissza kell t�rnem a norm�lis, d�monok n�lk�li vil�gba.

Lehet, hogy meg fog lepni, de van akkora akaratom, mint neked. Nagyon meg fog lepni, de ki tudlak tiltani magamb�l. Meg kell tennem, ha nem akarok meg�r�lni; ha nem akarok teljesen ki�gni – �s a te szereteted pontosan ezt tenn� velem. Nem hiszem el, hogy ha minden m�sban olyan v�gtelen�l intenz�v hat�s� vagy, akkor majd pont ebben nem… Ezt, sz�ps�gem, nem engedhetem.

�gy teh�t nem engedtelek magamhoz t�bb�.

�s azt kellett tapasztalnom, hogy ett�l sem lett jobb semmi. Nyugtalanul, �sszekapcsol�dni k�ptelen�l, s�padtan m�szk�lt�l k�r�l�ttem, �s most m�r te sem b�jtad a k�nyveidet… �n pedig nem tal�ltam a helyemet. Tov�bbra sem �rdekelt semmi… De tartottam magam, kem�nyen.

Nem t�lem kaptad az utols� es�lyt: �rz� lelkek k�ny�r�gtek �rted a t�loldalon. Gy�l�ltelek �rte, annyira, mint amennyire szerettelek ugyanakkor, teh�t nem kev�ss�. Lenne nekik m�s dolguk is, mint a mi probl�m�inkkal t�r�dni. Elkeseredetten, vakon b�multam a monitort, �s sz�vb�l ut�ltalak. Nem vagyok el�g neked? Mi�rt gy�tr�d �ket is?! A mi meccs�nket mi�rt nem velem j�tszod le?! Mi�rt �lsz vissza a szeretet�kkel?!

Nem �rted, �rt�k mondtam igent. Hogy j�v� tegyem a hib�inkat, �s mindent, amit ellen�k tett�nk. Te �s �n, d�mon. Hogy legal�bb egy kicsit fell�legezzenek, am�g mi elvesz�tj�k vagy megtal�ljuk egym�st – b�r ut�bbi el�gg� bizonytalan.

K�l�n�s dolgokat teszel az�ta. D�bbenetes dolgokat. Nem tudok szabadulni a gondolatt�l, hogy a felel�ss�gtudat vez�rel, ugyanakkor �rzem, hogy nem eg�szen err�l van sz�. Sokkal t�bbr�l – de mi az a t�bb?

Ugye tudod, hogy nem tarthatsz huzamosabb ideig bek�t�tt szemmel?

Persze, hogy tudod. Na ugye.

R�mlik, hogy vesz�lyr�l besz�lt�l. Mondd el sz�pen, mi olyan vesz�lyes.

�s ne n�zz �gy r�m. �gy ne, mert ezt nem hiszem el. Tudom, hogy te mindig �szinte vagy, ezt az egyet m�gsem hiszem el.

Nekem nem kell a sz�ved, d�mon. Mi�rt nem el�g az, ahogyan eddig szerett�l? Mi�rt akarsz m�g enn�l is k�zelebb j�nni?

Mert akarod?

Mert �gy akarod?

Csakhogy �n nem akarom, bar�tom.  

Akard m�sk�pp, ha akarod.