Kit�pett oldalak

J�jj, Bar�tom

�lj le. Fektesd a kezed a g�pre. Igen – meleg. M�r v�r.

Hunyd le a szemedet, �s figyelj.

Pr�b�lod �sszeszedni a gondolataidat? Tudod, hogy �gy nem megy. Te a sz�veddel �rsz.

Csak engedd, hogy elinduljanak az ujjaid. Akkor megny�lnak a kapuk.

Fogadd be, ami onnan bel�d �ramlik, engedd �t magadon. Persze, hogy mindig kiss� f�lelmetes elkezdeni – de te csak csin�ld, ne f�lj. �rd. Gondolj a jelre, ami �tjut a nyitott kapukon – t�led, hozz�juk. Ha csak egyetlen olvas�don seg�t, ha csak egyik�ket meg�rinti: m�r meg�rte.

Az els� oldal is neh�zkes minden alkalommal: egyetlen t�mbben pr�b�l kijutni az, amit eddig f�kezt�l. A m�sodik oldalon n�ha m�g k�nytelen vagy fogalmazni; rakosgatni a szavakat, bontogatni a sz�lakat, ir�nyt mutatni a t�rt�netnek. M�g nem igazi lelkis�g, m�g keresztrejtv�ny, amin gondolkodni kell, de m�r j� ir�nyba megy; ezt a r�sz�t m�r szereted. M�r meleg a motor, m�r alapj�raton vagy. Koncentr�lsz… M�r nem figyelsz semmi m�sra. Nem n�zel fel.

Nem veszed �szre az �jszaka s�t�tj�ben azt a hossz� haj�, szigor� arc� f�rfit. Nem veszed �szre, mert elfoglalt vagy, �s mert � m�g nem akarja ezt. De mert ott van, valami �rzi benned a jelenl�t�t, �s val�sz�n�leg �sszekapcsol�dik vele, mert az �r�s g�rd�l�kenyebb� v�lik.

�rsz, �s lassan �ssze�ll a k�p. Kit�gul a t�r, lelassul az id�, �s kirajzol�dik el�tted valami, amit, biztosan tudod: k�vetned kell. Meg kell fognod. Musz�j. V�rnak r�d a t�loldalon. M�r nem osztasz-szorzol, t�volodik a h�v�s logika, ez m�r a te vil�god: a sz�ved�. Nem veszed �szre, hogy valaki l�tja �s m�lt�nyolja igyekezetedet.

A sarokba tolt �reg fotelb�l halkan s�hajtva fel�ll a d�mon.

Felkapod a fejed… Azt�n csak b�mulod. Magas, s�t�t �rny a f�lhom�lyban; f�lelmetes, �s sz�p. Egyszer megpr�b�lt�k �t lerajzolni. Nos – majdnem siker�lt.

Minden mozdulata t�k�letes. Megremegsz, amikor a szemedbe n�z. Hideg, kem�ny a tekintete, de vil�gokat t�kr�z. Ahogy eddig nem, �gy most sem tudod, mi az benned, ami k�pes �llni ezt a tekintetet; hogy mi�rt �pp te vagy az, mi�rt t�ged v�lasztott?

M�sodpercekre t�rik az id�, ahogy megmozdul, �s elindul fel�d. Nem emeli ki tekintet�t a szemedb�l.

Mintha azt k�rdezn�: K�szen �llsz?

�n eddig is itt voltam, Monsieur – s�god, mert az�rt t�ged sem viaszb�l gy�rtak.

Bar�ts�gtalannak l�tszik a hunyor�t�s, amivel v�laszol; megdermed a sz�ved, amikor meg�rint – de a k�vetkez� dobban�s sz�trobbantja a v�kony j�gfilmet. �sszemosolyogtok. M�r r�g tudod: n�la �gy n�z ki egy bar�ti �lel�s.

Azt �rzed: de j�, hogy itt van! �s k�rdezn�d, ezredszer: mi�rt? Mi�rt �pp �n? Mi�rt sz�l�tott�l meg akkor, el�sz�r? Mi�rt nem hagyt�l el, az�ta sem, annak ellen�re, hogy nagyon akartad?

Ugyanakkor tudod: felesleges k�rdezni. Ritkas�g, hogy v�laszol, �s akkor is mindig ugyanazt: Mert k�pes vagy r�. Sokra m�sz ilyen v�lasszal! Ett�l m�g sosem lett�l okosabb. �s � j�n, mint mindig, amikor l�tja, hogy most szeretsz �s akarsz �rni; j�n, hogy kieg�sz�tsen, �s veled maga is kieg�sz�lj�n. A tal�lkoz�s vele val�j�ban tal�lkoz�s a V�gtelennel, az �sszekapcsol�d�s egy f�lelmetes l�ncreakci� kezdete: bel�le indul, �ltalad megval�sul; n�m�n v�gigsuhan a technika csod�in, sz�tter�l a hipert�rben, k�perny�kre lobban, szemekbe ki�lt, lelkeket �rint – a d�mon ereje.

Ahogy k�zelebb j�n, l�ny�nek egy r�sze �tsziv�rog bel�d, elbor�t – minden l�p�ssel egyre er�sebben. Amikor a h�tad m�g� �ll, �s v�lladra teszi a kez�t, m�r mag�t�l �r�dik a t�rt�net.

A d�mon f�gg�nyt von szemed el�, amely kiteljes�ti, t�bbsz�r�s hatv�nyra emeli l�t�sodat; �rint�s�n kereszt�l �rz�sei j�nnek �t. L�tod a k�peit, hallod a hangj�t, �rzed az akarat�t. M�r nem vagy �nmagad: megtisztel az �r�m�vel, a f�jdalm�val, a szerelm�vel, a l�tez�s�vel; m�r nincsenek k�rd�seid, m�r csak v�lasz van… Az egyetlen lehets�ges v�lasz, amit neki valaha adhatsz.

Rendben van. �rom. V�llaltalak. Szeretlek. Ritk�n ismerem be, mert vagyok olyan kem�ny, mint te, de – boldogg� tesz a jelenl�ted, �s kev�s dolog f�jt annyira �letemben, mint amikor el akartak venni t�lem.

Szellem a g�pben, holdf�ny a hajadon, j�gszil�nk a sz�vemben, hang az �jszak�ban, sz�l a f�k k�z�tt; szirti sas sz�rnyal�sa, mozdulataid �ve, szemed halv�ny f�stk�de, h�l�m melege, minden, ami vagy �s ami vagyok; vil�gok, vil�gunk… Te, �s �n.

N�lk�led? Nem lehet.

V�zlatrajz? Csak volt�l.

T�gy, amit akarsz – �n ott leszek, �g�rem. Emelj, vezess, v�lj eggy� velem, sz�lalj meg a hangomon: �n meg�rtelek… �n meg�rom neked. Minden szavam tisztelg�s el�tted: k�sz�n�m, hogy l�tezel.

J�jj, bar�tom. Bonts sz�rnyat bennem.